Ez egy első film. Bogdán Árpád a rendező és író első filmje.
Napjaink egy névtelen városában játszódik a történet, névtelen szereplőkkel. Meghatározhatatlan idő, üres, elhagyott terek és alagutak, személytelen városrészek, külvárosi miliő. A szociális periféria dísztelen kellékei. Itt él főszereplőnk, egyedül, egy lakótelepi lakásban. Ő roma, nevelőotthonban nőtt fel, szüleit nem ismeri. A világról és annak szabályszerűségéről szinte semmit se tud. Vágyai az irreális és a vegetatív célok közt ingáznak. A valakihez tartozás vágya nagyon erősen él benne, annak türelmes kialakítása azonban nehézséget okoz neki. Kevés barátja van akik megértenek valamit az ő kósza létezéséből.
Egy napon volt utógondozójától kap egy különleges ajándékot. Megkapja azt a dossziét, ami a gyerekkort feldolgozó aktákat tartalmazza. Ezek a dokumentumok talán reményt adhatnak ahhoz, hogy újraértelmezhesse saját, gyerekkorában félbemaradt életét.
Vannak benne a lovári párbeszédek amik minden bizonnyal a film autentikusságához tesznek hozzá, kis mintha rejtőzködést csempészvén bele. De az átlag néző ezt nem fogja érteni. Én magam elfogadtam volna egy kis feliratot legalább rá, sajnos ezzel nem boldogítottak minket.
A szokásos párbeszédek amiket kiloptam panel vagy nagyon rövid lesz, vagy nem lesz mert párbeszédből nincs túl sok, illetve egy részét nem értem.
A film maga látvány világilag nagyon szép és emiatt szeretem is. A film maga is inkább azt akarja,hogy az atmoszférából és a kis dolgokból tedd össze a történetet.
Akármennyire is mondtam hogy a dialógusok egy részét nem értem akkor sem a világ legfontosabb dolgai a filmben. Mert az olyan jelenetekben is ahol mással van jelen a főszereplő (akinek megjegyzem a nevét sem tudjuk) ott sem úgy tünik mint aki jelen van. Mintha sehol sem lenne jelen csak van létezik jön megy. Ahogy azt kell. Amolyan rendezett, de gépies rendszerében az életttelen életnek.
Keresi honnan jött hogy talán megtudja hova tart. De még a nevelőjétől kapott ajándék "válaszokkal" sem jut semmire. Lassan közelebb kerülünk hozzá ahogy a kádban fekve magzat pózban alszik talán és emlékezik, emlékezni próbál mi volt régen minden előtt.
A film zenéi tetszenek de nem tudom hogyan tehetném rájuk a kezem.